Portál Navigáció


Portál al-navigáció


Ezúton tájékoztatjuk Tisztelt Ügyfeleinket, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetben (a továbbiakban: OGYÉI) 2018. október 19. napon 14.00 órától 2018. október 20. napon 14.00 óráig az elektronikus ügyintézés az informatikai rendszerek karbantartása miatt szünetel.
Ezen időtartam alatt - bár az OGYÉI Hivatali Kapujára, valamint az iratanyagok beküldéséhez gyakorta használt CESP felületre - beküldhetők a beadványok, azok érkeztetése (átvételi elismervények visszaküldése), feldolgozása - a belső rendszerek leállása miatt -, csak az újraindulást követően, legkésőbb 2018. október 20-án 14 órától történik meg.

Megértésüket köszönjük.

MORZSÁK

TARTALOM:Az ombudsman a pszichiátriai kényszerkezelésről

Cikk:

A pszichiátriai kényszerbeszállítások száma Magyarországon megdöbbentően magas, és számos esetben nem indokolt. Ne gondoljuk azt, hogy a pszichiátriai kényszerbeszállítás hazánkban ritka gyakorlat: hivatalos adatok alapján pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésének elrendelésére és felülvizsgálatára például 2009-ben 46 065 esetben (!) került sor. ("Elrendelésről" akkor van szó, amikor a kényszerkezelés az illető akarata ellenére történik.

Vajon tényleg az a helyzet, hogy évente több tízezernyi ember viselkedése válik olyan súlyosan veszélyeztetővé, hogy nincs más lehetőség, mint azonnali alapon megfosztva őket a szabadságuktól a pszichiátriára szállítani? Az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért nevű jogvédő szervezet nagyon sok olyan esettel találkozott már, amikor családi vita, gyermekelhelyezési ügy, vagyoni vagy örökösödési vita miatt kezdeményezték a sürgősségi pszichiátriára szállítást – tehát szó sem volt arról, hogy a beszállított egyén súlyosan veszélyeztető lett volna, ám így "pszichiátriai kórtörténete" miatt máris hátránnyal indult a vitás ügyben.

Tény, hogy vannak olyan esetek, amikor valaki ön- vagy közveszélyes, és ezért el kell különíteni a környezetétől, hogy ne tegyen kárt másokban. A gond ott kezdődik, hogy sok esetben a beutalót az orvos úgy állítja ki, hogy nem is látta az illetőt, ezért meg sem tudta állapítani, hogy tényleg veszélyeztetően viselkedett-e.

A budapesti H. Attila, miután állásából elbocsátották, volt munkahelye elé vonult és tiltakozó akció gyanánt felvágta az ereit a csuklóján. Hat nappal később, önveszélyes magatartásra hivatkozva, a férfit rendőri kísérettel, akarata ellenére szállították egy budapesti pszichiátriai osztályra. A pszichiátriai kényszerkezelést jóváhagyták annak ellenére, hogy a férfi nyomatékosította: nem akart öngyilkos lenni, amit az is mutat, hogy a közben eltelt hat napban ezt megtehette volna, ha akarja.

A bírói határozat ellen fellebbezett, ám a másodfokú bíróság is jóváhagyta a kényszerkezelést. Ezután fordult – a jogvédő szervezet segítségével – a Kúriához (korábban Legfelsőbb Bíróság), kérve az ügy felülvizsgálatát. A Kúria döntése nyomán lezajlott új eljárás a pszichiátriai kényszerkezelést elutasította, így a férfi, akit korábban már "szökött elmebetegként" tartottak számon, végleg megszabadult a pszichiátriai megbélyegzéstől.

Sok még a tennivaló annak érdekében, hogy az elmeegészségügy olyan terület legyen, amely mentes az emberi jogok rendszeres megsértésétől – és ez elsősorban nem pénzkérdés. A pszichiátriai kényszerbeszállítások tekintetében Magyarországon is elkelne egy alapos törvénymódosítás, amely elejét venné a visszaéléseknek.
 

Ugrás vissza Ugrás vissza...