Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Létrejön a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat

Létrehozva: 2007. március 30.
Módosítás: 2007. március 30.
Forrás: Oktatási és Kulturális Minisztérium

Ugrás a cikkre...

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk:

Oktatási és Kulturális Minisztérium
Sajtóiroda
Budapest, 2007. március 30.

Szakmai szervezetekkel történt egyeztetés alapján módosult a régészeti lelőhelyek feltárásának szabályairól szóló rendeletet, amelynek egyik eredményeként létrejön a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. A jogszabály módosításának és a szakszolgálat felállításának alapvető célja a régészeti örökségvédelem forrásainak hatékonyabb, egységes szakmai standardok és eljárásrend alapján történő felhasználása, ami a szakmai munkát erősíti.

A Magyar Közlöny 35. számában, március 26-án megjelent az oktatási és kulturális miniszter 21/2007. számú rendelete, mellyel módosította a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 18/2001. (X.18.) NKÖM rendeletet.

Az új jogszabály alapján létrejövő országos hatáskörrel működő régészeti szakszolgálat nem jelent új szervezetet. A rendeletben meghatározott feladatok elvégzését a minisztérium egy OKM felügyelete alá tartozó költségvetési szerv, az eddig műemlékes tervezést és épületrégészeti kutatásokat végző Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ átalakításával oldja meg. Az intézmény a kibővült feladatokat jobban tükröző új elnevezést is kap: Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat néven a jövőben az örökségvédelem egyik meghatározó tudományos háttérbázisa lesz.

A szakmai szervezetekkel történt egyeztetés alapján kialakult végső formájában a rendelet a nagyberuházásokhoz kapcsolódó megelőző régészeti feltárások elvégzését rendeli a szakszolgálathoz. Ez kezdetben a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. (korábbi Nemzeti Autópálya Zrt.) által és a Vásárhelyi-terv keretében megvalósuló 100 milliós értékhatár feletti, illetve az 1,5 milliárd forintot meghaladó beruházásokat jelenti, de egy év múlva ez utóbbi értékhatár 500 millióra változik. Az átmeneti időszak alatt a szakszolgálatnak olyan mértékben fel kell épülnie, hogy a kibővülő feladatmennyiséggel is meg tudjon birkózni. A beruházás volumenéről - elkerülendő az üzleti titok kérdésének érintését, annak számszerű megadási kötelezettsége nélkül - maga a beruházó köteles nyilatkozni.

A jogszabály módosításának és a szakszolgálat felállításának alapvető célja a régészeti örökségvédelem forrásainak hatékonyabb, egységes szakmai standardok és eljárásrend alapján történő felhasználása, ami a szakmai munkát erősíti. Maga a szakszolgálat részben önálló feladatellátó szervezetként működik majd, vagyis kivitelezi a feltárásokat és a feldolgozásokat. Ezzel párhuzamosan - koordináló szerepkörben - az országban rendelkezésre álló szabad régészeti kapacitásokkal is optimálisan tud gazdálkodni, vagyis egy-egy nagyberuházás esetében a határidő függvényében bevonja a többi feltáró intézményt is.

A régészeti leletanyag muzeológiai gondozását (raktározás, műtárgyvédelem, kiállítás, közreadás) továbbra is a múzeumok végzik. A cél a leletanyag minél közelebb tartása annak előkerülési helyéhez, amennyiben pedig ezt a helyi intézmények nem tudják, vagy nem kívánják felvállalni, úgy a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják az előkerült leletek. A befogadó intézmény a raktározás rendkívüli költségeit a szakszolgálattól kapja.

A nyugat-európai példák alapján létrehozott, országos hatáskörrel működő régészeti szakszolgálat a szakmaiságot az alábbi területeken erősíti:

- az előkészítő munkafázisok szigorítása (kötelező hatástanulmány, tűzszerészeti mentesítés munkák régészeti felügyelete, minden munkafázisra kiterjedő régészeti megfigyelés);

- neves szakemberekből álló szakmai bizottság felügyelete mellett, egységes szakmai standardok alapján, egységes adatkezelési rendszerben végzett régészeti feltárások;

- az egyes szakmai intézmények tudományos kutatási tervei (különösen a történeti városmagok kutatása) és a beruházások miatt elkerülhetetlen régészei beavatkozások közötti harmonizáció;

- a feltárásból származó virtuális és materiális információs anyag (dokumentáció és lelet) egységes standardok alapján történő feldolgozása (tisztítása, restaurálása, azonosítóval való ellátása, kiértékelése), valamint a maitól részletesebb előzetes tudományos feldolgozása és közzététele (kibővített és standardizált ásatási jelentések publikálásával);

- a régészeti feltárásokból származó leletanyag és dokumentáció egységes rendszerben történő raktározása, valamint a kutathatóság és az anyagok egységes szabványok alapján való feldolgozása.

A megelőző feltárások kérdése nem függetleníthető a magyar gazdaság egyik motorjának számító beruházások kérdésétől. Mindegyik esetében, de különösen a II. Nemzeti Fejlesztési Terv keretében megvalósuló - tehát EU-s forrásokkal is számoló -beruházások tekintetében fontos, hogy a minisztérium által jóváhagyandó, évente megújítandó, a régészeti szolgáltatásokat tételesen megadó árlista pénzügyi kiszámíthatóságot és biztonságot nyújt mind az állami, mind a magánberuházói szféra szereplőinek, valamint a szakmai feladatok végzéséhez is. A központilag felügyelt és ellenőrzött feladatellátáshoz pedig az állami, a piaci és az európai uniós beruházási forrásokkal egyformán egységes és transzparens elszámolási rendszer kapcsolódik.

Ugrás vissza Ugrás vissza...
median